Az Isar partján, az Alpok északi előterében, 520 m magasságban fekvő város több, mint 1,3 millió lakónak ad otthont
, akiknek közel fele az iparban, míg a többi a kereskedelemben, a közlekedésben, a szolgáltatásban és a közigazgatásban dolgozik. A Bajor Szabadállam fővárosa, méltó székhelye a nagy hírű tartománynak, s egyben a kultúra, a tudomány és a művészetek központja. A hatalmas iparváros világra szóló ünnepsége az Oktoberfest sörünnep. Ezt a Theresienwiese, a karácsonyi vásárt pedig a Marienplatz körül rendezik. Híres Karneválja is.
Münchent Oroszlán Henrik alapította 1000 körül. 1255-től Szigorú Lajos szék-városa, Bajor Lajos német-római császárrá koronázása (1328) után pedig az első császári székhely. Jelentősége folyamatosan növekedett. A XIX. és a XX. században az egységessé váló Németország egyik legjelentősebb városa, sok fontos történelmi esemény helyszíne. Ma Németföld „titkos fővárosának”, legkellemesebb városának titulálják, s a turizmus egyik legjelentősebb központja. Mindenesetre, a magyaroknak egyik legnépszerűbb úti célja.
A Főpályaudvar (Hauptbahnhof) a tágabb értelemben vett belváros nyugati peremén álló modern épület. 38 sínpárjával a világ egyik legnagyobb fejpályaudvara. Keleti homlokzatánál található egy információs hivatal.
Az Igazságügyi palota (Justizpalast – Karlsplatz) neoreneszánsz épületét 1891-1897 között építették. Különösen impozáns a belső udvara. Mögötte szerényen húzódik meg a vörös tégla homlokzatú Új igazságügyi épület (Neue Justiz-Gebäude – Prielmayerstrasse). Az Igazságügyi palota főhomlokzata előtt elterülő nagy tér és az ehhez ívesen csatlakozó utak és terek határolják az Isarig terjedő belvárost.
A Karlsplatz (a müncheniek a XVIII. századi vendégfogadósról még ma is Stachusnak nevezik ezt a teret) aluljárójában nagy bevásárlóközpontot, gyorsbüféket és információs irodát is találunk.
A Károly-kapu 1315-től volt a város nyugati kapuja. Ma az előtte induló Neuhauser Strasse és folytatása, a Kaufingerstrasse a Marienplatzhoz, München szívébe, majd a Talon át, az Isartorplatz után egy kis töréssel, a Zweibrückenstrasse vonalán a Ludwigsbrücke (Lajos) hídig vezet. (A Marienplatzig terjedő szakasza sétáló- és bevásárlóutca.) Erre az északnyugat-délkeleti főtengelyre és a Marienplatzot keresztező délnyugat-északkelet irányú tengelyre (Lindwurmstrasse-Rindermarkt-Dienerstrasse-Resi- denzstrasse-Ludwigsstrasse) fűzhetők fel a legjelentősebb belvárosi látnivalók.
Sétánkat a Neuhauser Strasse északi oldalán kezdjük.
A Polgárterem (Bürgersaal – Neuhauser Strasse 48) emeleti csarnoka a „müncheni urak és polgárok” 1610-ben alakult egyesületének a tanácsterme volt. Olasz udvari építész, G. Viscardi tervezte 1709-ben.
A Tudományos Akadémia (Alte Akademie) 1574-1580 között jezsuita zárdának és iskolának épült.
A Szt. Mihály-templom (Michaelskirche), a jezsuiták 1583-1597 között épült híres főtemploma a zárdához tartozott. Építője – pontosabban befejezője – a holland Friedrich Sustris volt, akinek München sok reneszánsz műemlékét köszönheti. A főhomlokzat dísze, a sárkánnyal küzdő Szt. Mihály arkangyal Hubert Gerhard alkotása 1592-ből.
A főhomlokzat arányai ugyan eléggé esetlegesek, nem is tükrözik a belső téralakítást, de az oldalkápolnákkal tagolt, kisméretű kereszthajóval gazdagított főhajó és a német késő gótikát idéző, sokszög záródású, nyújtott szentély valóban figyelemre méltó. Az oldalkápolnában maradtak csak meg az eredeti Gerhard-stukkók. A 16 m magas főoltáron Christoph Schwarz oltárképe uralkodik. A bal oldali kereszthajóban Napóleon fogadott fiának és marsalljának, a Wittelsbach-családba beházasított Eu gene Beauharnais-nak márvány síremléke B. Thorwaldsen dán klasszicista szobrász 1830-as alkotása. A kriptában nyugszik a bajor királyi család számos tagja.